Gondolat! Ébresztő!

Gondolat! Ébresztő!

Az agyunk folyamatosan gondolkodik… Gondolatok jönnek-mennek. Ez a természetük. Úgy is mondhatnám, hogy ez a dolguk. A baj nem ezzel van… a baj inkább az, hogy észre sem vesszük. Teljesen természetessé vált a folyamatos gondolat-áramlat, olyannyira, hogy mi magunk váltunk a gondolatainkká….

Mit lehet tenni? Ébresztő! És vedd észre!

De ne ess át a ló túlsó oldalára! Ha teremtésre akarod használni őket, akkor hiába adod meg 100% pontossággal, hogy mit is szeretnél, a köztes időben, amikor nem vagy a gondolataidra tudatos, ellenteremtesz. (És az esetek nagy részében még csak észre sem veszed…) Különben, ha működne, már rég elérted volna azt, amit akarsz.

De nem működik a másik véglet sem… állítsuk meg a gondolatainkat… üljünk le, és meditáljunk…

Így ez sem fog működni. És tudod, hogy miért? Mert meditálni nem lehet úgy, hogy leülök meditálni. Meditálni nem lehet akarással. Maximum leülni tudok, és ha kellőképpen elmélyedek a belső csendben, akkor lesz belőle meditáció… magától, nem az én törekvésemtől.

És hogy lesz itt belső csend? Biztosan nem úgy, hogy megállítom a gondolataimat… az nem fog menni… lehetetlen… ugyanis abban már megint benne van az akarás, a törekvés… És ha az ott van, azok a fránya gondolatok ellenállnak, és csak jönnek… még jobban, mint addig.

Egyetlen módja van a belső csendet elérni… hagyni, hogy a gondolatok elcsituljanak. Hidd el, maguktól le fognak állni, ha már nem akarod megállítani őket, csak hagyod, hogy megálljanak.

Addig pedig hajrá gondolatok!

Neked pedig ébresztő, és vedd észre!

Szeretettel:  

Éva

• Előző
• Tovább